A vesegyulladás kétoldali vesebetegség, amely veseelégtelenséghez vezethet. Fajtáját tekintve lehet akut vagy krónikus.
A vesegyulladás kiváltó oka bakteriális fertőzés. A baktériumok leggyakrabban alulról (a húgycsövön és húgyvezetén keresztül) érik el a vesét, ritkábban előfordul, hogy felülről, a véráramból választódnak ki.
Létrejöttének valószínűségét növelik a húgyutakat érintő gyulladásos megbetegedések, a vesekő, és a különféle húgyutakat érintő orvosi beavatkozások.
Akut vesegyulladás
Az akut vesegyulladás a szervezet valamely bakteriális fertőzését (például torokgyulladást, tüdőgyulladást, bárányhimlőt) követő, immunalapon létrejövő gyulladás. Fiatal felnőtteknél a leggyakoribb, első tünete az ödéma, amely általában az arcon jelenik meg, majd fulladás, fejfájás, emelkedett vérnyomás jelentkezhet. A vizelet véres lesz, mennyisége csökken, megfájdul a derék, illetve hányinger, hányás is előfordulhat. A beteg érzékelhet még fáradékonyságot, étvágytalanságot, hányingert, álmatlanságot is. Az idegrendszert érintő tünetek (görcsök, tudatzavarok) már előrehaladott stádiumban jellemzőek, ez már veseelégtelenségre utal, amely súlyos, az egész szervezetet megterhelő állapot.
Krónikus vesegyulladás
Veleszületett vese-rendellenesség vagy nem megfelelően kezelt akut vesegyulladás következtében kialakulhat krónikus vesegyulladás. Ez a veseszövet hosszú távú károsodásával jár, fennállása esetén a vizelet mennyisége drasztikusan csökken, illetve veszélyesen magas vérnyomás alakul ki, amely akár szívelégtelenséghez is vezethet.
