Prosztataműtét után többféle problémával – vizelettartási nehézségek, impotencia – kell szembenézniük az érintetteknek. A következmények idővel enyhülhetnek, de az esetek kis százalékában sajnos tartósan fennmaradhatnak.
A prosztata vagy dülmirigy a férfi belső nemi szervekhez tartozó kerekded alakú nemi mirigy. A prosztata a végbél előtt, közvetlenül a húgyhólyag alatt helyezkedik el, és körülveszi a húgyhólyagból kilépő húgycső felső, körülbelül három centiméteres szakaszát. A prosztata saját mirigyeinek kivezető csövei ebbe a húgycsőszakaszba nyílnak.
A húgycső prosztatán áthaladó szakasza nemcsak ezért kritikus fontosságú. A két ondóhólyag kivezető csövei ugyanis egyesülnek a herékből és a mellékherékből kiinduló ondóvezetékkel, azaz ondókilövellő csatornává alakulnak, márpedig ezek a csatornák benyomulnak a prosztatába, és szintén az éppen itt áthaladó húgycsőbe nyílnak. (Magömléskor összehúzódásra képesek – ennek a prosztataműtét után is van jelentősége.)
A prosztataállományon keresztülhaladó felső húgycsőszakasz a prosztata bármely okból történő megnagyobbodásakor összenyomódik. A vizelési nehézségek vagy akár a teljes vizelési képtelenség kialakulásához azonban még egy sajátos tényező járul hozzá. A prosztatát erős kötőszöveti tok veszi körbe. Ez a prosztata (életkorral összefüggő) növekedésével nem mindig tud lépést tartani. Vagyis minél idősebb valaki, annál valószínűbb, hogy nem tud eléggé kitágulni a prosztatája ahhoz, hogy a húgycső érintett szakaszán a vizelet normálisan folyjon át.
Prosztataműtét
A kialakult húgycsőszűkület esetében, ha nincs más megoldás, vagyis a gyógyszeres kezelés, illetve a katéteres tágítás eredménytelen, akkor – ha a beteg általános állapota és az elváltozás kiterjedése megengedi – műtéti eljárásokat kell alkalmazni.
A prosztataműtétek három nagyobb csoportba sorolhatóak. A nyílt prosztatektómia, alhasi középvonali metszésből történő reszekció, amellyel lehetséges a prosztata részleges vagy teljes (szükség szerint az ondóhólyagokkal együtt) eltávolítása; a laparoszkópos prosztataeltávolítás, amely minimálisan invazív, elvileg nyílt módszer (hasfalon keresztüli behatolás); a transzurethrális prosztata reszekció (TURP), vagyis hasi metszés nélkül a húgycsövön keresztül felvezetett speciális kamerás eszközzel (transzurethrális rezektoszkóp) végzett részleges prosztata reszekció. Ez utóbbi gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy „elektromos hurokkal” leszeletelik a húgycső szűkületét okozó prosztata állomány-szövetet.
A nyílt műtétek során az urológus sebésznek gondosan ügyelnie kell arra, hogy a prosztata környékén lévő számos, a vizeletürítésben és az erekció létrejöttében közreműködő izmot és ideget a prosztata eltávolításakor ne sértse meg. A modern műtéti technikának, és a korszerű eszközöknek köszönhetően ezek az izom- és idegkötegek az esetek többségében megóvhatók.
Prosztataműtét szövődményei
A nyílt műtétek után a műtéti szövődmények, valamint a következmények (vizelettartási problémák, impotencia) kialakulásának a valószínűsége nagyobb, mint a húgycsőn keresztül végzett transzurethrális részleges prosztata reszekciós (TURP) műtéteknél. A TURP nyilvánvaló előnye, hogy elkerülhető a hasfal megnyitása, így kevesebb szövődménnyel jár.
A prosztataműtétek következményei lehetnek az inkontinencia (vizelettartási nehézségek) és az impotencia, merevedési zavar. A prosztataműtétek után a prosztata működése érthetően zavart szenved, összehúzódó képessége csökken, és ez vonatkozhat a benne futó erős izomzatú ondókilövellő csatornákra is. Továbbá az ejakuláció során a csatornák feletti húgycsőszakasz normális körülmények között záródik, ezáltal nem ürül vizelet az ondóval. A prosztataműtétek után azonban gyakran elfordulhat, hogy ez a záró funkció is zavart szenved.
Emiatt egyrészt szexuális élet közben vizelet is csöpöghet, illetve retrográd ejakuláció történhet. Ez utóbbi azt jelenti, hogy ejakulációnál az ondó a húgyutakon „felfelé”, a húgyhólyag felé is eljuthat, ami utóbb húgyhólyag-gyulladáshoz is vezethet.
