A prosztata fájdalom általában gyulladás következtében alakul ki. A prosztata speciális anatómiai elhelyezkedése miatt azonban gyakran a környező szervek kórállapotai is a prosztata fájdalmához hasonló panaszokat okoznak. A prosztatagyulladásnak több formája van.
Az alábbiakban a prosztata fájdalom okairól, a prosztata gyulladásáról, annak típusairól, tüneteiről és kezeléséről olvashatnak.
A prosztata fájdalmának hátterében álló okok
Ezek közül leggyakrabban a mellékherék gyulladásához, illetve az alsó húgyutak fertőzéséhez kapcsolódó, a vizeletürítéssel összefüggő fájdalom jelentkezését lehet a prosztata valódi fájdalmával összekeverni. A prosztata fájdalmához vezető betegségek hátterében fertőzés, autoimmun faktorok, hormonális eltérések, a húgy- és ivarszervek rendellenes működése miatt létrejövő passzázs-zavarok állhatnak.
Mivel a prosztata betegségeinek szinte mindegyike a prosztata kisebb-nagyobb mértékű megnagyobbodását okozza, a különböző kórállapotok által kialakított tünetek között jelentős átfedések fedezhetők fel.
A következő részben a prosztata gyulladásának fajtáit mutatjuk be.
A prosztata gyulladás különböző típusai
A prosztata gyulladása, szakmai szóval prostatitis, többféle formában jelentkezhet. A legújabb tudományos beosztás szerint a prosztata gyulladása az alábbi formákra osztható fel:
1. Heveny bakteriális prosztata-gyulladás
2. Idült bakteriális prosztata-gyulladás
3. Idült abakteriális prosztatagyulladás/idült kismedencei fájdalom szindróma (gyulladásos idült kismedencei fájdalom szindróma, nem gyulladásos idült kismedencei fájdalom szindróma)
4. Tünetmentes gyulladásos prosztatagyulladás
A prosztata gyulladásának kialakulása
Ezen alcsoportok legtöbbjénél a prosztata közelében elhelyezkedő anatómiai képletek fájdalma tapasztalható, amelynek hátterében kórokozók által kiváltott patológiai folyamatok húzódnak meg.
A kórokozók (baktériumok illetve szexuális úton terjedő kórokozók) aszcendáló fertőzés folyamán, vagyis a külvilágból, a húgy- és ivarszerveken keresztül, felszálló fertőzésként érik el a kismedencei szerveket. Máskor, a szervezet távoli területeiről, a véráram vagy a nyirokkeringés segítségével jutnak el a prosztatába, például a mandulákból, vagy egy szuvas fogból.
A prosztata gyulladásának jellemző tünetei
Heveny (akut) gyulladásnál a betegség kifejezett tünetekkel jelentkezik, mely olyan általános gyulladásos tüneteket foglal magában, mint a láz, a hidegrázás, és az általános rossz közérzet. Jellegzetes tünetek közé tartozik az alhasi fájdalom, és a fájdalmas vizeletürítés. Az urológiai vizsgálat során rutinszerűen alkalmazott végbélen keresztül történő prosztatatapintáskor a prosztata fájdalmas (rektális digitális vizsgálat).
Az idült megbetegedés tünetei
Idült megbetegedés esetén a tünetek kevésbé markánsak, a fájdalom nem ennyire kifejezett, jellege tompa, nehezen körülhatárolható mind lokalizációjában, mind minőségében. A fájdalom a hólyaghurut esetében tapasztalható, a vizeléssel összefüggő fájdalomhoz hasonló, és sok esetben a jóindulatú prosztata megnagyobbodáskor tapasztalható tünetek társulnak hozzá.
Ezek a következők: gyakori vizelési inger, éjszakai vizelés, fájdalmas vizeletürítés. A herék területe és a gáttájék fájdalmas lehet, a fájdalom a végbél felé, illetve az alsó végtagok felső területére sugározhat. Krónikus prosztatagyulladás fennállása esetén legtöbbször a szexuális élet területén is zavarok támadnak. Erekciós zavarok alakulnak ki, korai ejakuláció következhet be, illetve az aktus után gáttáji fájdalom tapasztalható.
A kismedencei fájdalom és a tünetmentes prosztatagyulladás
A kismedencei fájdalom szindrómák hátterében kórokozók, illetve a húgyhólyag és a medencefenék izmainak rendellenes működése azonosítható.
A fenti betegségek tünetei közel azonosak, a vezető tünet a fájdalom. Az egyedüli kivétel a tünetmentes prosztatagyulladás, amelyre leginkább egyéb okból elvégzett urológiai vizsgálatkor véletlenül derül fény.
A prosztata fájdalom kezelése
A prosztata fájdalmas állapotainak kezelésekor mindig az alapproblémát kell meggyógyítani, amely magával vonja a fájdalom enyhülését is. A terápiát tehát mindig a kiváltó ok függvényében választja ki az orvos.
