Prosztatarák szűrési ajánlásai

Napjainkban a férfiak körében az egyik leggyakoribb daganatos megbetegedés a prosztatát érinti. A prosztatarák előfordulása jelentősen csökkenthető, ha a páciens rendszeresen részt vesz a szűrővizsgálatokon, és így a betegséget korai stádiumban felismerik.

A szűrővizsgálatot ajánlott évente elvégezni minden 50. életévét betöltött, egészségesnek vélt férfi esetében. Ez alól kivételt képeznek azok, akiknek a családjában előfordult már prosztatarák, ugyanis ezekben az esetekben a szűrést 45 éves kortól ajánlott megkezdeni. Ha valakinek több családtagja is érintett a betegségben, akkor javasolt 40 éves korban jelentkezni a vizsgálatra.

Kortól függetlenül indokolt a szűrésen részt venni, ha a páciens vizeletelakadást, szakadozó vizeleti sugarat, gyakori vizelési ingert, hólyagban visszamaradó vizeletet észlel, vagy vér jelenik meg a vizeletében.

Mit vizsgálnak a szűrés során?

A prosztatarák szűrésére számos eljárás létezik. Leggyakrabban a prosztata hámsejtjei által termelt prosztata specifikus antigén (PSA) mennyiségét nézik a vénás vérben, melynek emelkedése jól jelzi a kóros elváltozások jelenlétét. Sajnos a fehérje mennyiségének emelkedéséből nem lehet pontosan megmondani, milyen elváltozás van a szervben, de az emelkedés mértékéből megjósolható, mekkora a valószínűsége a rosszindulatú folyamatok jelenlétének.

Fontos azonban azt is tudni, hogy normál PSA-szint mellett is kialakulhat prosztatarák, éppen ezért mai napig is vitatott a rákszűrésnek ezen módja.

Rektális digitális vizsgálat

A szűrés másik módja az ún. rektális digitális vizsgálat (RDV), melynek során az orvos ujjával tapintja ki a prosztatát a végbél falán keresztül. Statisztikai adatok azt mutatják, hogy a rákos elváltozások a szerv tokja alatt helyezkednek el, így ujjal könnyedén kitapinthatóak.

Prosztata biopszia

A PSA-szint mérése és a végbélen keresztül kapott tapintási lelet lehetővé teszik annak megbecslését, hogy kell-e rákos megbetegedéstől tartani. A pontos diagnózist azonban csak a szövettani elemzés adhat, emiatt többnyire szükség van a végbélen keresztül történő biopsziás mintavételre is.

A mintavétel során 8 előre meghatározott helyről vesznek szövetmintát, illetve további 4 szövethengert vehetnek a gyanús szöveti elváltozásból is. A minták feldolgozása a patológián történik, ahol a szakember pontos diagnózist tud mondani. Sikertelen mintavétel esetén a biopszia ismétlése válhat indokolttá.


close